Kevésszámú Biblián kívüli, de a bibliai
korra keltezhető hébernyelvű (a szó tágabb értelmében vett) irodalmi forrásról
van tudomásunk, hát még olyanról, amely szoros viszonyban is áll a Szentírás
valamely szakaszával. Ezen források közül kiemelendő a Mésa- vagy a
Siloah-felirat, valamint az alábbiakban bemutatandó Mecad Hasavjahu-i
panaszlevél, amelynek megfogalmazója a bibliai jogi szövegekben (a
törvénykönyvekben) is megfogalmazott egyik „törvénycikkelyt”, egész pontosan az
Exodus 22:25–26-ot (valamint a Deut 24:12–13-at) idézi meg.
A tengerparti
Mecad Hasavjahu i.e. VII. századi júdeai erődítmény, a filiszteus Asdod városával
szemben, az ókori Javne Jam kikötővárostól nagyjából 7 km-re délre. Az
1960-ban itt – több másik töredékkel együtt – előkerült híres osztrakon, azaz
feliratos cserépdarab sok szempontból is fontos és izgalmas vaskori lelet. Az
épületkomplexum egyik, kapuhoz közeli helyiségében talált, nagyjából 20 × 6,5 cm-es
osztrakon felirata 14 paleohéber, azaz a ma is ismert (arámi eredetű) ún.
kvadrátírást megelőző betűvel írott sorból áll. A felirat egy vélhetőleg
tanulatlan, egyszerű munkás által diktált, ám tanult írnok által lejegyzett
panaszlevelet fogalmaz meg, amely már önmagában kiemelkedő jelentőségű, hiszen
meglehetősen kevés Biblián kívüli ókori héber nyelvű, mi több, paleohéber
ábécével írott epigrafikus (azaz feliratos) forrásról van ismeretünk.
Ám amiért
valóban nagy a forrásértéke, az két fő komponensnek tudható be: egyrészt az
osztrakon szövege a korabeli klasszikus héber nyelvállapotba enged betekintést;
másrészt pedig egy, a Tórában is megjelenő törvénykezés gyakorlati alkalmazásának
lenyomataként is jeleskedik a Mecad Hasavjahu-i panaszlevél. Természetesen az
nem jelenthető ki, hogy erre a tórai szöveghelyre hivatkozik kimondatlanul a
panasztevő, hiszen a versek pontos datálása igencsak nehézkes, részben a
bizonyos passzusok feltételezhetően hosszas szóbeli hagyományozása-formálása, részben
a szerkesztői tevékenységek miatt, mindenesetre az Exodus (és Deuteronomium)
vonatkozó passzusa – melyet a deuteronomista szerző korára, azaz az i. e. VII.
század második felére keltez a kutatás –, illetve az osztrakonon olvasható eset
megszövegezése (s ekképpen a közvetetten beleértett törvény) egyazon, a késő
vaskori Júdeában életben lévő joggyakorlatra támaszkodik.
A Bibliában
szereplő törvény kimondja, hogy az elzálogosított felsőruházatot napnyugtáig
vissza kell szolgáltatni tulajdonosának, különben nem lesz miben aludnia. A
Mecad Hasavjahu-i panaszos ugyan nem szó szerint idézi ezt a törvényt, vagy
annak egy alternatív, akkoriban ismert és használt változatát, de még csak explicit
módon sem hivatkozik rá, azonban megfogalmazásából egyértelművé válik e
joggyakorlat ismerete és a levélbe való beleértése. A fejedelemhez folyamodik
jogorvoslatért, s megkéri, járjon el (a törvény szerint) az ügyében, melyre
tanúi is vannak, és hozzon a levélíró arató számára kedvező határozatot, azaz a
felsőruhát napokkal korábban eltulajdonítót kötelezze annak
visszaszolgáltatására.
Az osztrakon
felirata mint „esettanulmány” izgalmas bepillantást nyújt a korabeli
mindennapokba és ezen mindennapok tényleges joghasználatába, némileg
kézzelfoghatóbbá téve és közelebb hozva a Biblia mai olvasóihoz a gyakorta
száraznak és sterilnek titulált tórai törvénykönyvek szövegvilágát, hiszen azt
éppen működés közben láttatja a Mecad Hasavjahu-i panaszlevél. Az ókori
panaszos panasza és az azt dokumentáló osztrakon így válik a mai olvasó számára
a bibliai szöveg kommentárjává.
Ajánlott irodalom:
Gogel, Sara Landis, A Grammar of Epigraphic Hebrew (Atlanta:
Scholars Press, 1998)