Az Exodus
12. fejezete tartalmazza az Egyiptomból való kivonulást és peszah ünnepét.
Egyrészt szól a peszah micrajimról (פּסח מצרים),
arról az eseményről, amely a kivonuláskor történt, és szól a peszah dorotról
(פּסח דורות), amely a következő generációk által
tartott peszah ünnep.
A Mekhilta de-Rabbi Ismael[i]
Piszkha traktátusa első fejezetének eleje azzal foglalkozik, hogy miért úgy
kezdődik az Exodus 12:1, hogy „Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és
Áronnak[ii]” (וַיֹּ֤אמֶר יְהוָה֙ אֶל־מֹשֶׁ֣ה וְאֶֽל־אַהֲרֹ֔ן). Más helyeken a könyvön belül általában Isten
csak Mózeshez beszél (Ex. 6:28), míg itt Mózeshez és Áronhoz is. A midrás azt a
következtetést vonja le, hogy ahogy Mózes is, úgy Áron is tökéletesen alkalmas
volt arra, hogy isteni kinyilatkoztatásban részesüljön. Amikor pedig Isten csak
Mózeshez beszélt, annak célja az volt, hogy különbséget tegyen Mózes és Áron
között, Mózes szerepét növelve ezzel. Van három hely a Tórában, amelyekben
kizárólag Áronnak volt címezve a kinyilatkoztatás (Lev. 10:8; Num. 18:1; 18:8).
Ugyanakkor mivel Mózes és Áron
egymás mellett vannak megemlítve, ezért Áron egyenlő kell, hogy legyen
Mózessel: ahogy Mózes bíráskodott a fáraó fölött (Ex. 7:1), úgy Áron is, ahogy
Mózes bátran beszélt, úgy Áron is. Mózes neve megelőzi a versben Áron nevét, ez
okot adhat arra a feltételezésre, hogy Mózes elsőbbséget élvez Áron felett. De
egy másik helyen Áron előzi meg Mózest: „Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt
mondta az Úr” (Ex. 6:26), tehát ebből lehet következni arra, hogy Mózes és Áron
egyenlők. A midrás szerint Mózes és Áron közötti különbség mindössze a kapott
kinyilatkoztatások számában látható, Mózes többször kap önállóan
kinyilatkoztatást és többször szerepel a felsorolások elején, mint Áron. De mintha
„minőségileg” nem lenne közöttük különbség, ez fakadhat abból is, hogy a
kohénok Áront, míg a rabbik Mózest tartották volna fontosabbnak a korban, és a
midrás ennek őrzi a nyomát.
A Mekhilta Piszkha
traktátusának második fejezete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Isten hogyan
rendelte el az év első hónapját a népnek: „Ez a hónap lesz az első hónapotok.
Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között.” (Ex. 12:2) (הַחֹ֧דֶשׁ הַזֶּ֛ה לָכֶ֖ם רֹ֣אשׁ חֳדָשִׁ֑ים רִאשֹׁ֥ון הוּא֙ לָכֶ֔ם לְחָדְשֵׁ֖י הַשָּׁנָֽה).
A bibliai vers szószerinti értelmezésében Isten az első tavaszi hónapra mutat
rá, hogy az legyen a nép évkezdő hónapja. A midrás értelmezése szerint viszont
Isten nem a hónapra (hodes), hanem az újholdra (hadas) mutat, így elrendelve az
újhold megfigyelését, mint minden hónap kezdetének meghatározását. Érdekesség,
hogy az Exodus 13. fejezetében niszán hónap másik neve szerepel,
feltehetőleg a babilóni fogság előttről: áviv (אביב),
amely kalászérést jelent.
A 12:10-ben található parancsolat „Ne
hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.”
megengedést is tartalmaz a betartását illetően. Lekathila (לכתחילה), azt jelenti, hogy még mielőtt
megtörténik az esemény, jelen esetben a parancsolat teljesítése, akkor arra
törekszik az ember, hogy mindent a vallási előírásoknak megfelelően tegyen. De
ha megtörtént az esemény és valamilyen hiba csúszott a számításba, azt nevezzük
bediavadnak (בדיעבד), vagyis mit tegyen
az ember, ha már megtörtént a hiba, az említett versben a „Ha mégis marad
belőle”-opció. Egy ortodox közösség általában a lekathila esetet ismeri,
mert az a gyakorlatban bevett, a többit tilosnak gondolja. Míg a rabbi tudja,
hogy a halákha megenged bediavad, nem ideális eseteket is.
Források:
Lauterbach, Jacob Z. ed., Mekilta de-Rabbi
Ishmael, vol. 1 (Philadelphia: The Jewish Publication Society of America,
1933)
Neusner, Jacob ed., Mekhilta According to
Rabbi Ishmael, vol. 1 (Atlanta, Georgia: Scholars Press, 1988)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése