2016. június 26., vasárnap

Kommentárok Exodus 12-höz



Az Exodus 12. fejezete tartalmazza az Egyiptomból való kivonulást és peszah ünnepét. Egyrészt szól a peszah micrajimról (פּסח מצרים), arról az eseményről, amely a kivonuláskor történt, és szól a peszah dorotról (פּסח דורות), amely a következő generációk által tartott peszah ünnep.
A Mekhilta de-Rabbi Ismael[i] Piszkha traktátusa első fejezetének eleje azzal foglalkozik, hogy miért úgy kezdődik az Exodus 12:1, hogy „Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak[ii]” (וַיֹּ֤אמֶר יְהוָה֙ אֶל־מֹשֶׁ֣ה וְאֶֽל־אַהֲרֹ֔ן). Más helyeken a könyvön belül általában Isten csak Mózeshez beszél (Ex. 6:28), míg itt Mózeshez és Áronhoz is. A midrás azt a következtetést vonja le, hogy ahogy Mózes is, úgy Áron is tökéletesen alkalmas volt arra, hogy isteni kinyilatkoztatásban részesüljön. Amikor pedig Isten csak Mózeshez beszélt, annak célja az volt, hogy különbséget tegyen Mózes és Áron között, Mózes szerepét növelve ezzel. Van három hely a Tórában, amelyekben kizárólag Áronnak volt címezve a kinyilatkoztatás (Lev. 10:8; Num. 18:1; 18:8).
Ugyanakkor mivel Mózes és Áron egymás mellett vannak megemlítve, ezért Áron egyenlő kell, hogy legyen Mózessel: ahogy Mózes bíráskodott a fáraó fölött (Ex. 7:1), úgy Áron is, ahogy Mózes bátran beszélt, úgy Áron is. Mózes neve megelőzi a versben Áron nevét, ez okot adhat arra a feltételezésre, hogy Mózes elsőbbséget élvez Áron felett. De egy másik helyen Áron előzi meg Mózest: „Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr” (Ex. 6:26), tehát ebből lehet következni arra, hogy Mózes és Áron egyenlők. A midrás szerint Mózes és Áron közötti különbség mindössze a kapott kinyilatkoztatások számában látható, Mózes többször kap önállóan kinyilatkoztatást és többször szerepel a felsorolások elején, mint Áron. De mintha „minőségileg” nem lenne közöttük különbség, ez fakadhat abból is, hogy a kohénok Áront, míg a rabbik Mózest tartották volna fontosabbnak a korban, és a midrás ennek őrzi a nyomát.
A Mekhilta Piszkha traktátusának második fejezete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Isten hogyan rendelte el az év első hónapját a népnek: „Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között.” (Ex. 12:2) (הַחֹ֧דֶשׁ הַזֶּ֛ה לָכֶ֖ם רֹ֣אשׁ חֳדָשִׁ֑ים רִאשֹׁ֥ון הוּא֙ לָכֶ֔ם לְחָדְשֵׁ֖י הַשָּׁנָֽה). A bibliai vers szószerinti értelmezésében Isten az első tavaszi hónapra mutat rá, hogy az legyen a nép évkezdő hónapja. A midrás értelmezése szerint viszont Isten nem a hónapra (hodes), hanem az újholdra (hadas) mutat, így elrendelve az újhold megfigyelését, mint minden hónap kezdetének meghatározását. Érdekesség, hogy az Exodus 13. fejezetében niszán hónap másik neve szerepel, feltehetőleg a babilóni fogság előttről: áviv (אביב), amely kalászérést jelent.
A 12:10-ben található parancsolat „Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.” megengedést is tartalmaz a betartását illetően. Lekathila (לכתחילה), azt jelenti, hogy még mielőtt megtörténik az esemény, jelen esetben a parancsolat teljesítése, akkor arra törekszik az ember, hogy mindent a vallási előírásoknak megfelelően tegyen. De ha megtörtént az esemény és valamilyen hiba csúszott a számításba, azt nevezzük bediavadnak (בדיעבד), vagyis mit tegyen az ember, ha már megtörtént a hiba, az említett versben a „Ha mégis marad belőle”-opció. Egy ortodox közösség általában a lekathila esetet ismeri, mert az a gyakorlatban bevett, a többit tilosnak gondolja. Míg a rabbi tudja, hogy a halákha megenged bediavad, nem ideális eseteket is.


Források:
Lauterbach, Jacob Z. ed., Mekilta de-Rabbi Ishmael, vol. 1 (Philadelphia: The Jewish Publication Society of America, 1933)

Neusner, Jacob ed., Mekhilta According to Rabbi Ishmael, vol. 1 (Atlanta, Georgia: Scholars Press, 1988)






[i] Halahikus midrás az Exodus könyvéhez, a 3-4. században szerkesztették.
[ii] A bejegyzésben található bibliai idézetek a RÚF-ból (Revideált Új Fordítás, 2014) vannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése