2016. július 3., vasárnap

Tórai törvény a gyakorlatban. A Mecad Hasavjahu-i panaszlevél

Kevésszámú Biblián kívüli, de a bibliai korra keltezhető hébernyelvű (a szó tágabb értelmében vett) irodalmi forrásról van tudomásunk, hát még olyanról, amely szoros viszonyban is áll a Szentírás valamely szakaszával. Ezen források közül kiemelendő a Mésa- vagy a Siloah-felirat, valamint az alábbiakban bemutatandó Mecad Hasavjahu-i panaszlevél, amelynek megfogalmazója a bibliai jogi szövegekben (a törvénykönyvekben) is megfogalmazott egyik „törvénycikkelyt”, egész pontosan az Exodus 22:25–26-ot (valamint a Deut 24:12–13-at) idézi meg.
A tengerparti Mecad Hasavjahu i.e. VII. századi júdeai erődítmény, a filiszteus Asdod városával szemben, az ókori Javne Jam kikötővárostól nagyjából 7 km-re délre. Az 1960-ban itt – több másik töredékkel együtt – előkerült híres osztrakon, azaz feliratos cserépdarab sok szempontból is fontos és izgalmas vaskori lelet. Az épületkomplexum egyik, kapuhoz közeli helyiségében talált, nagyjából 20 × 6,5 cm-es osztrakon felirata 14 paleohéber, azaz a ma is ismert (arámi eredetű) ún. kvadrátírást megelőző betűvel írott sorból áll. A felirat egy vélhetőleg tanulatlan, egyszerű munkás által diktált, ám tanult írnok által lejegyzett panaszlevelet fogalmaz meg, amely már önmagában kiemelkedő jelentőségű, hiszen meglehetősen kevés Biblián kívüli ókori héber nyelvű, mi több, paleohéber ábécével írott epigrafikus (azaz feliratos) forrásról van ismeretünk.
Ám amiért valóban nagy a forrásértéke, az két fő komponensnek tudható be: egyrészt az osztrakon szövege a korabeli klasszikus héber nyelvállapotba enged betekintést; másrészt pedig egy, a Tórában is megjelenő törvénykezés gyakorlati alkalmazásának lenyomataként is jeleskedik a Mecad Hasavjahu-i panaszlevél. Természetesen az nem jelenthető ki, hogy erre a tórai szöveghelyre hivatkozik kimondatlanul a panasztevő, hiszen a versek pontos datálása igencsak nehézkes, részben a bizonyos passzusok feltételezhetően hosszas szóbeli hagyományozása-formálása, részben a szerkesztői tevékenységek miatt, mindenesetre az Exodus (és Deuteronomium) vonatkozó passzusa – melyet a deuteronomista szerző korára, azaz az i. e. VII. század második felére keltez a kutatás –, illetve az osztrakonon olvasható eset megszövegezése (s ekképpen a közvetetten beleértett törvény) egyazon, a késő vaskori Júdeában életben lévő joggyakorlatra támaszkodik.
A Bibliában szereplő törvény kimondja, hogy az elzálogosított felsőruházatot napnyugtáig vissza kell szolgáltatni tulajdonosának, különben nem lesz miben aludnia. A Mecad Hasavjahu-i panaszos ugyan nem szó szerint idézi ezt a törvényt, vagy annak egy alternatív, akkoriban ismert és használt változatát, de még csak explicit módon sem hivatkozik rá, azonban megfogalmazásából egyértelművé válik e joggyakorlat ismerete és a levélbe való beleértése. A fejedelemhez folyamodik jogorvoslatért, s megkéri, járjon el (a törvény szerint) az ügyében, melyre tanúi is vannak, és hozzon a levélíró arató számára kedvező határozatot, azaz a felsőruhát napokkal korábban eltulajdonítót kötelezze annak visszaszolgáltatására.
Az osztrakon felirata mint „esettanulmány” izgalmas bepillantást nyújt a korabeli mindennapokba és ezen mindennapok tényleges joghasználatába, némileg kézzelfoghatóbbá téve és közelebb hozva a Biblia mai olvasóihoz a gyakorta száraznak és sterilnek titulált tórai törvénykönyvek szövegvilágát, hiszen azt éppen működés közben láttatja a Mecad Hasavjahu-i panaszlevél. Az ókori panaszos panasza és az azt dokumentáló osztrakon így válik a mai olvasó számára a bibliai szöveg kommentárjává.

Ajánlott irodalom:

Gogel, Sara Landis, A Grammar of Epigraphic Hebrew (Atlanta: Scholars Press, 1998)